A banánok a legnagyobb lágyszárú, terjedő tövű fűalkatú évelők közé tartoznak. Amit törzsnek gondolnánk, valójában az összetapadó levélnyelek alkotta úgynevezett áltörzsek, a valódi törzsük a föld alatt vannak. A gyorsan növekvő hajtásaik fejlődése a virágzással és terméséréssel zárnak, szerepüket az új sarjak veszik át. A hidegtűrő banánok közük olyanok is előfordulnak, amelyek védett helyen kertbe kiültetve a teleinket is átvészelik oly módon, hogy télre a föld feletti részeik visszafagynak és tavasszal hajtanak ki újra. Ebben az esetben természetesen termésre nem számíthatunk. Ha az edényes nevelést választjuk, a visszafagyástól védve, alkalmas helyen teleltetve terméseket is hozhatnak idővel. 

Hidegtűrő, a rizómája hazánkban télálló. Ha télálló banánt látott nálunk valaki, az szinte minden esetben a Musa basjoo. Termése nem ehető, de gyógyászati célra régóta alkalmazzák virágát, levelét. A levélnyelet ruhák, papír készítéséhez használják.

Gondozásuk: Könnyen tarthatóak. Általánosságban abból induljunk ki, hogy az impozáns mérethez és a gyors fejlődéshez mindenből „sok” kell. Bőséges fény, meleg, jó vízellátottság, elegendő tápanyag. Hidegtűrése ellenére a Musa basjoo-t mindenkép érdemes takarni ősz végétől március végéig akár szalmával, vagy falevéllel nagy átmérőben fedve a talajt. Kiültetett növényünket nem locsoljuk télen.

Lakásban is tartható cserépben, ekkor a legfényesebb helyen tartsuk és alkalmanként öntözzük.